Két évtizednyi alkalmazotti tapasztalattal, aminek jó része multi, biztosan állíthatom, hogy a munkamennyiség aránytalanul oszlik meg mind a részlegek, pozíciók és ebből kifolyólag a munkavállalók között is. (Persze nem a 8-10 fős kkv-kra gondolok, ahol a pénzügyi ügyintéző kollega ráérő idejében árut vesz át a raktárban, majd anyagot szerez be és hasonlók).

Vannak munkakörök, ahol tényleg kitöltik a feladatok a napi 8, vagy akár 9-10 órákat is, sőt, nem egy embert ismerek, aki otthon is előveszi a munkát (ez utóbbira majd a következő pontban térek ki). Azonban nagyon ritkán van olyan, hogy egy adott részlegen dolgozó összes kollegának minden pillanatban ugyanakkora legyen a workload és 100%-ban, teljes időben effektív munkát végezzen.

Aztán ott az emberi tényező: nem mindenki ég ugyanakkora hőfokon, adott munkavállalónak ugyanazt a munkamennyiséget több idejébe kerül elvégezni, mint másoknak. Itt is nyilván az lenne a titok, hogy a megfelelő embert ületssük a megfelelő munkakörbe. Egy megalszik a tej a szájában típusú embert nem ültetünk pörgős ügyfélszolgálatba, egy introvertált kollega nem lesz jó beszerzőnek és sales managernek. Nyilván ezek jobb esetben kiderülnek az első interjún. A munkamániás középvezetőnek, akinek a nap nem ér véget azzal, hogy kilép az iroda ajtaján, magyarázhatod, hogy négynapos munkahét - egyszerűen természeténél fogva nem tudja kezelni a dolgot vagy nem érti.

A négynapos munkahét megvalósítása kétféle lehet, feltételezve, hogy a fizetés nem változik:
- a négynapos munkahét valóban csak 32 óra
- a négynapos munkahét ugyanúgy 40 óra, mint az ötnapos

Az első megközelítés azt feltételezi, hogy a munkavállalók által elvégzett feladatok egyébként nem töltik ki a 40 órát, így besűríthetők 32-be. Ez felveti azt a kérdést is, hogy akkor miért nem lehet továbbra is ötnapos a munkahét, csak éppen napi 7 órás munkaidővel? Nem ez lenne a leginkább családbarát? Budapesten plusz egy óra szabadidő délután nagyon sokat jelenthet, sokan annyi ideig utaznak be a munkahelyükre egy másik kerületből.

A második megközelítés esetén gondolhatjuk azt, hogy a munka mennyisége kitölti a 40 órát, így a 4 napos változatban is muszáj ugyanannyi időt szánni a feladatokra.

A legtöbb cégnél egyébként sem fejezik be a munkát a hivatalos munkaidő lejártával, sokan maradnak bent az irodában plusz 1-2 órát, akár mindennap. Ez vagy azért történik meg, mert valóban akkora a munkamennyiség és olyan szorosak a határidők, vagy az illető nem elég hatékony. Esetleg nincs senkihez hazamennie.

Bármelyik változat akkor tudna működni, ha a kapcsolódó vállalkozások is négynapos munkahétben dolgoznának, tehát mind a beszállítók, mind az ügyfelek letennék a lantot csütörtök este és legközelebb hétfőn működne a gépezet. Leszámítva persze azokat a munkaköröket, amelyek megkívánják a 24/7 üzemet. És akkor itt érkeztünk el oda, ami az alapvető konklúzió, hogy a 32 órás munkahét csak azokban a munkakörökben működik, amelyeknél nem probléma, hogy pénteken nem történik semmi, mert vagy az inputot szolgáltató kollegák is csak 4 napot dolgoznak, vagy nincsenek olyan határidők, amik cégen kívüli függéssel rendelkeznek.