Veszprém 2018-ban nyerte el az Európa Kulturális Fővárosa címet, melyet Magyarországon eddig egy város birtokolt (Pécs, 2010-ben). Ez a cím nyilván felelősséggel is jár és Veszprém már a kérdéses év előtt megkezdte a felkészülést, hogy majd 2023-ban egy éven át érdemes legyen a megyeszékhelyre látogatni (máskor is érdemes, de ebben az évben bizonyára kiemelkedően sok programmal vár minket a Királynék városa). Új helyek nyíltak, bővül a várost elkerülő út, épült egy uszoda, a városon belül is pezseg a kulturális élet (csak meg kell találni), van azonban egy pont, ami eddig mindig kívül esett a fókuszon:

a vasútállomás.

A város egyik kapuja, ahol a potenciális látogatók érkezhetnek, kelet-balkáni állapotokat tükröz: sok évvel ezelőtt idetelepített hajléktalanszálló és nappali melegedő, egy bádogból és fából álló kis büfé, ahol a napjukat felessel és sörrel indító melósok mellett a csövesek is gyakori vendégek (utast még nem láttam bemenni). A korábbi resti (másnéven Utasellátó) rég bezárt, de a veszprémi restibe jóérzésű ember nappal sem ment be, nemhogy este.

A hajléktalanok ellepik az állomást: a jelenleg ugyancsak a hajléktalanszállóhoz tartozó, régi vasúti melléképület rakodóján a saját mocskukban fetrengenek, az állomáson járkálva húgyfoltok mindenütt – épp csak székletbe nem lép az ember, de ha így folytatódik, azt is megélhetjük. Régebben még kéregettek is – persze nem biztos, hogy azok a helyi, úgymond „állandó” hajléktalanok voltak, hiszen a melegedő és környéke kiváló gyűjtőhelye a városba tévedő, vagy azon átvándorló hasonszőrűeknek, akik közül néhányan biztosan maradnak. A társadalom perifériájára szorult emberek gyűrűjében lehet tehát dolgozni indulni az ingázóknak a Dunántúl egyik legszebb megyeszékhelyén.

Mindez sokáig nem ütötte át az önkormányzat (és a MÁV) ingerküszöbét, vagy nem elegendő mértékben. Persze érthető: a képviselők nem járnak vonattal, sőt, az állomáson sem járnak. A hajléktalanszálló is „jó helyen van itt”, hiszen ki szeretne a szomszédságába kapni hasonló intézményt – pártállástól függetlenül öngól lenne bármelyik városrészi képviselőnek ilyen intézményt beengedni a körzetébe.

A város lakossága sem törte magát eddig, hogy szót emeljen az ügyben: Veszprém gazdag város, az emberek autóval járnak, a vasútállomás a periférián, ugyan kit érdekel. Az átlag veszprémi nem jár sem arra, sem vonattal.

Nem lenne teljes a méltatlankodás anélkül, hogy megemlítenénk a veszprémi vasútállomás sajátosan magyar tulajdonviszonyait. A MÁV-Volán csoport, a Posta, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és az önkormányzat is rendelkezik tulajdonrésszel a területben, ami olyan fajta megegyezést, összhangot és finanszírozást kívánna, amelyre ha képes lenne az ország nagyobb léptékben, már nem itt tartana. De ha más nem, erős önkormányzati pressziót sem éreztem eddig a kérdésben, pedig Veszprém politikailag sem periféria: miniszteri biztos mellett újra minisztert is adott az országnak.

Talán 2023 elhozza a várva-várt változást, hiszen ahogy a város portálja megírta, lesz felújítás. Kérdés, hogy mikor kezdődik, ugyanis a területen még egy kapavágás sem történt, 2023 pedig csak robog felénk, mint a vonat a síneken.