Amikor mi voltunk tizen-, huszonévesek, minket utáltak az idősebbek. Most, hogy mi vagyunk az idősebbek, mi nem szeretjük a fiatalokat. Úgy tűnik, a világ már csak így működik és ez így is fog maradni, amíg valami csoda folytán majd minden ember kiválóan szót fog érteni a másik emberrel.

Mégis, vizsgáljuk csak meg közelebbről a mai tizenéveseket, amolyan görbe tükörrel.

Üvöltözés. Feltűnt már, hogy a tizenévesek és néha még a kora huszonévesek csak üvöltve tudnak kommunikálni? Én nem emlékszem rá, hogy mi ilyen hangosan üvöltöztünk volna, amikor ennyi idősek voltunk. Vagy csak megszépültek az emlékek és érzékenyebb lett a fülünk:)

Káromkodás. Az hagyján, hogy a cigány jövevényszavak sajnos mindennaposak lettek a közbeszédben, de a dikk, a g*ci és a f*sszopó szinte alapeleme a tizenéves kommunikációnak. A g*ci főleg. "Hallod, g*ci!" "Faszom, g*ci! Nincs úgy tizenéves párbeszéd, hogy ne szerepelne benne legalább egy g*ci. Na most mindezt társítsd az üvöltözéssel:) Mi is káromkodtunk, bár a mi időnkben a b*zmeg volt a fő motívuma a párbeszédeknek.

Márkás cuccok, babaarc: az már nálunk is fontos volt, hogy lehetőleg minél több márkajelzéssel legyünk teleaggatva és mivel nem volt még iPhone, valamint az átlag fiatalnak nem volt pénze Calvin Klein és Hugo Boss cuccokra, be kellett érnünk a Nike-val és az Adidassal. Ma már szinte bármi elérhető. Oké, ezen a ponton talán hasonlítottunk is a mai fiatalokra, csak szegényesebb eszköztárunk volt a magamutogatáshoz.

És azt észrevettétek, hogy nagyobb lett az átlagmagasság? Szerintem a mostani fiatalok magasabbak, mint mi voltunk. Kimegyek az utcára és 180 cm alatt alig van srác, mindegyik ilyen lóbaszó, vitaminnal teletömött, hórihorgas gyerek. Mitől lehet ez?